József Attila, hidd el, hogy nagyon szeretlek, ezt még
anyámtól örököltem, áldott jó asszony volt, látod, a világra hozott
Az életet hiába hasonlítjuk cipõhöz vagy vegytisztító
intézethez, mégiscsak másért örülünk neki
Naponta háromszor megváltják a világot, de nem tudnak
gyufát se gyujtani, ha igy megy tovább, nem törõdöm vélük
Jó volna jegyet szerezni és elutazni Önmagunkhoz, hogy
bennetek lakik, az bizonyos
Minden reggel hideg vizben fürdetem gondolataimat, igy
lesznek frissek és épek
A gyémántból jó, meleg dalok nõnek, ha elültetjük a szívünk alá
Akadnak olyanok, akik lovon, autón és repülõgépen is
gyalog vannak, én a pacsirták hajnali énekében heverészek,
mégis túljutottam a szakadékon
Igazi lelkünket, akárcsak az ünneplõ ruhákat gondosan
õrizzük meg, hogy tiszta legyen majd az ünnepekre.
1925. ápr. [?]
JÓZSEF ATTILA
A sínen egy vonat jön,
én állok ablakaiban,
’s én fekszem az útjába,
egy ember, ki többfele van,
ki mindenhol tanítható már,
óvodától egyetemig.
Megleltem íme hazámat
és nevemet hibátlanul...
Hogy hány hét is a világ,
a jó pap holtig tanul,
és mindenhol tanítható már
óvodától egyetemig.
Ahhoz elég sokat próbáltam,
hogy szakaszolható legyek,
részt vettem mozgalomban,
kiváltam, elvegyültem s egyebek.
Egy mindenhol taníthatónak
kiosztva most már mindene,
és nem tudja megkérdezni,
hogy önnönmaga lehet-e.
Mert minden vonatnak mindegyik,
mindegyik ablakában ő,
csak ő áll, s hogy mindennek háttal,
azt nem tudja a tanított integető.
Kívülről...
Kívülről tudják már,
kívülről tudják már,
kívülről tudják már,
kívülről tudják már,
az összes versem...
A sínen egy vonat jön,
én állok ablakaiban,
‘s én fekszem az útjába,
egy ember, ki többfele van,
ki mindenhol tanítható már,
óvodától egyetemig.
Megleltem íme hazámat
és nevemet hibátlanul...
Hogy hány hét is a világ,
a jó pap holtig tanul,
és mindenhol tanítható már,
óvodától egyetemig.
József Áronné gyermekeivel: Attila, Jolán és Etus
Etussal 1916-ban
14 évesen
Etussal 1919-ben
A mama halála után 1920-ban
Etus és Attila Makón, 1923
Juhász Gyula, dr. Espersit János, József Attila, Károlyi Lajos, Vertán Endre, Móra Ferenc és Réti Ödön 1924-ben
1928-ban
Tiszta szívvel betörök
Kő Pál József Attiláról mintázott bronz domborműve
József Attila édesanyja: Pőcze Borbála
Költõ vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?
Vidám és jó volt s tán konok,
ha bántották vélt igazában.
A sírás nekem nem kenyerem.
Az Úr megverte kushadt fajtám -
Most nekilátok s én verem.
Csak az olvassa versemet,
ki ismer engem és szeret,
mivel a semmiben hajóz
s hogy mi lesz, tudja, mint a jós,
mert álmaiban megjelent
emberi formában a csend
s szivében néha elidõz
a tigris meg a szelid õz.
A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.
József Attila és Eta 1927 kora őszén
Eta, Dörmögő és József Attila Szabadszálláson, 1928 őszén
A Pőcze családdal Szabadszálláson 1928-ban
Mikor születtem, a kezemben kés volt -
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
- Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
Ha odasujtsz körül a sorshoz,
az úri pusztaság rikoltoz -
a széles fejsze mosolyog.
Illyés Gyulával
Dési Huber István: József Attila és Illyés Gyula
Dési Huber István: József Attila
Igy él a gazdag is, szegény is,
igy szenvedünk te is meg én is
s még jó, ha az ember haragja
nem az embert magát harapja,
hanem valaki mást,
dudás a fuvolást,
én téged és engemet te, -
mert mi lenne, mi történhetne,
ha mindig magunkba marna
az értelem iszonyu karma?
1929-ben
A három József testvér és Makai Ödön a hódmezővásárhelyi álarcosbálban 1929. februárban
Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
József Jolánnal, Bányai Lászlóval és Szász Ferenccel a Tisza-parton
1930. június 8-án
Jaj, szeressetek szilajon,
hessentsétek el nagy bajom!
Tejfoggal kõbe mért haraptál?
Mért siettél, ha elmaradtál?
Miért nem éjszaka álmodtál?
Végre mi kellett volna, mondd?
Te jól tudod, a költõ sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytõl világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
József Attila íróasztala
A Dunánál című vers kézirata
(A nagyításhoz kattintson a képre!)
A Születésnapomra kézirata
A Reménytelenül c. vers kézirata
Sebő Ferenc: Énekelt versek: Rejtelmek
Sebő Ferenc: Énekelt versek: A hetedik
Sebő Ferenc: Énekelt versek: Bánat
